2. fejezet 6. rész

Napjainkban

/Carly szemszöge/

Hétfő reggel volt, Carly pedig még mindig hulla. Attól tartok, hogy úgy fogok ma járkálni a suliban, mint egy zombi. Pedig ma még mindig hétfő van és Lisa hétfőn fáraszt Amber-t és engem a hétvégi csudashoppingolásaival. Gyorsan felöltöztem, majd még mindig zombimódjára lebaktattam a nappaliba.
-Nem mondom azt, hogy aludnod kellett volna, mert úgyis tudod. De nem. Carly-nak fent kellett maradnia egész szombat este, vasárnap pedig 11-kor kellett lefeküdnie.-fogadott apu.
-Nem vagy vicces, nehogy azt hidd!-szóltam rá egy idióta vigyor kíséretében.
-Carly olyan vagy, mint egy élő halott. Aggódnom kellene, hogy ma felhívnak az iskolában, hogy a lányom bealudt az órán?-kérdezte anyu.
-Nem fogok bealudni!-erősködtem.-Majd alszom délután, ha hazaérek.
-Ha te akarod. De most reggel beviszlek, mert a végén a busz folyosóján fogsz elaludni.-mosolygott anyu, majd kapkodta a kulcsait és a telefonját.
Beültem anyu mellé az autóba. Bekapcsolta a CD-lejátszót, ami szerencsére nem a szimfonikus zenekart szólaltatta meg, hanem valami pörgős számot, ami szerencsére nem altatott el, habár egészen a suliig ásítoztam. Anyu kirakott a suli előtt.
-Jó tanulást! És lehetőleg maradj ébren!-kacsintott.
-Igyekezni fogok. Szia!-szálltam ki a kocsiból.
Anyu intett, majd elhajtott. Még hosszú percekig néztem utána, de Lisa letámadott.
-Szia csajszi!-mondta, miközben egész végig mosolygott.
-Szia!-mondtam, amjd ásítottam egy nagyot.
-Mi van veled? Olyan vagy, mint aki egész hétvégén nem aludt.
-Nagyjából ez is történt.
-Ugye azért délutánra összeszeded magad?
-Miért kéne összeszednem magam? Suli után felhívom anyut, aki bejön értem és hazavisz, hogy otthon aludni tudjak.-mondtam, miközben a menzára sétáltunk.
-Carly, elfelejted a lényeget!
-Mi a lényeg?-néztem rá tágra nyílt szemekkel, mert nem hogy félálomba, de ébren sem értettem volna miről beszél.
-Beválogattak a pom-pom csapatba.-mondta, miközben beértünk a menzára és leültünk a szokásos asztalunkhoz.
-Gratulálok hozzá!-mondtam, majd ásítottam még egyet.
-Nem érted butus! Te is Amber is bekerültetek.-mondta és láttam, hogy majd kiugrik a bőréből.
-Mi van?-néztem rá csodálkozva.-Én nem is jelentkeztem ebbe az idiótaságba.
-Nem, mert én neveztelek be. Téged és Amber-t is.
-Mibe neveztek be engem?-kérdezte Amber, miközben leült az asztalhoz.
-Lisa beíratott minket miniszoknyában és gombóccal táncolni a pom-pom lányok közé.-újságoltam Amber-nek, miközben fele annyi lelkesedés sem volt a hangomban.
-Felejtsd el!-emelte fel a hangját Amber.
-Ugyan már csajok!-erősködött tovább Lisa.-Csak a kerületi bajnokságra leszünk benevezve a csappattal. Csak azon a versenyen legyetek ott, utána felőlem kiléphettek.
-Ha te nem mész, akkor én se.-néztem Amber-re.-Nem akarok egyedül parádézni egy rakat cicababa előtt egyedül.
-Benne vagyok. Égjünk együtt.-mondta Amber, majd pacsira tartotta a kezét, amibe bele is csaptam.
-A szüleim ki fognak nyírni.-mondtam.
-Csak nem.-ugratott Lisa.-Amúgy ma délután lesz az edzés 3-tól 6-ig.
-3 óra?-néztünk rá Amber-rel.
-Aha. Úgyhogy készüljetek.-mondta azzal felkapta a tálcáját és kislisszolt a menzáról.
-Egyszer megfojtom ezt a csajt.-jelentette ki Amber.
-Segítek.-csatlakoztam.
Fél 2-kor ért véget az utolsó órám, utána a tornaterembe mentem, ahol még nem volt senki.  Gondoltam gyorsan felhívom anyut.
-Szia Carly! Kész vagy? Mehetek érted?-kérdezte anyu.
-Van egy kis bökkenő. -kezdtem el.
-Miylen bökkenő? Megsérültél?-kérdezte anyu és a hangja aggódóvá változott.
-Nem, semmi ilyesmi. Csak Lisa valamiért beiratott engem és Amber-t a pom-pom csapatba, hogy a kerületi bajnokságon legalább vegyünk részt. Ma van az edzés 3-tól 6-ig.
-Jesszusom!-mondta anyu, és éreztem, hogy ilyenkor a fejét fogja.-Jól van. Felhívom apádat, mivel ő is 6-ig dolgozik, hogy várjon meg.
-Oké.
-El ne aludj addig!-figyelmeztetett.-Szeretlek!
-Én is!-mondtam, majd letettem a telefont.
3 fele aztán berobbant egy rakat csaj. Amber is megérkezett, majd levágódott mellém.
-Anyám azt akarja, hogy haza se menjek, miután elmondtam neki.-kezdte el, majd röhögni kezdett.
-Anyu azt mondta, hogy Jesszusom és éreztem, hogy tuti a fejét fogta. mostanra már mindenki tuti rajtam röhög otthon.-mosolyogtam.
Az elején kiosztották a ruhákat. Piros és fehér színekben pompázott, és rohadtul örültem annak, hogy nem dupla részes. Az idióta pom-pomokat is megkaptunk, majd egy edzőtasiszerűséget, amibe bele tudtuk tenni a cuccokat. Utána elkezdték betanítani a koreográfiát. Istenemre mondom, hogy rohadtul nem akartam ezt az egészet, de mivel kilépni már nem lehetett, ezért kénytelen voltam végigszendvedni ezt a szörnyűséget, mondjuk Amber és én végigröhögtük egymás bénázásait. Amikor vége lett Amber-rel felkaptuk a cuccunkat és szó szerint menekültünk kifelé a tornateremből. Apu a kocsival már a parkolóban állt.
-Szia!-huppantam be mellé.
-Milyen volt?-kérdezte vigyorogva.
-Majd otthon elmondom, de most lécci tűnjünk innen.
Hazafele apu elmondta, hogy Alice mindenképpen látni akarja a ruhámat. Hazaérve az emlegetett divatdiktátor nővérem már a teraszon várt minket.
-Muti! Muti! Muti!-ugrándozott, mire odadobtam neki az edzőtáskát és berohant a házba.
Amikor apuval mi is felértünk a nappaliba Emett és Jasper már a pom-pomjaimmal dobálóztak.
-Nyugodtan szétszedhetitek. Nekem nem kell.-mondtam, majd lehuppantam anyu mellé a kanapéra.
-Ez szörnyű!-fintorodott Alice, mikor meglátta azt a piros-fehér rondaságot.-Egy kis flitter mindenképpen kellene rá.
-Nem! Így is a kukába tudnám hajítani! Ha raksz rá akámilyen csilli-villi dolgot is elégetem.
-Oké.-egyezett bele Alice, amivel összetörtem a ruhaátalakítási álmait.
A fejemet anyu vállára hajtottam, aki nem szólt semmit csak mosolygott. Lehunytam a szemem.

-Szia Carlotta!-hallottam egy ismerős és egyben idegesítő hangot.
Adrian hangja volt. Egy sziklaszirten álltunk, szemben egymással.
-Mondtam, hogy ne hívj így!-vettem rá dühös pillantásomat.
-Bocsáss meg, Carly. Ha a közelemben vagy elvesztem a fejem.
Mi bajod van? Ez teljesen hülye! Most ne az álmaimban vallj nekem szerelmet, te barom! A VALÓSÁGBAN KELLETT VOLNA! Mondjuk az se javítana az irántad érzett semmin, de azért ezt  a valóságban kellett volna...
-Ne beszélj bolondságokat!
-Komolyan mondom! Megbabonáz a szép, szőke és selymes hajad és a ragyogó, tengerkék szemed. Az émelyítő illatodról nem is beszélve.
-Te tiszta hülye vagy!-könyveltem el.
-Mond azt, hogy te is ezt érzed.-közeledett felém, mire egyre jobban a párkány felé közeledtem, persze hátrafelé menetben.
-Hát nagyon tévedsz! Én nem érzek irántad semmit.-jelentettem ki, amivel sziklaszilárdan ragaszkodtam az álláspontomhoz.
-Az ajkad ezt mondja, de a szemed az ellenkezőjét.-mondta, majd jobb kezével megragadta a derekamat és közelebb húzott magához.
Hiába próbáltam eltolni magamtól, túlságosan erősen szorított. Egy pillanat műve volt az egész. Az ajka hirtelen az enyémre tapadt. Az ajka a bőrével ellentétben forró volt és kellemes. Mindkét karját a derekam köré vonta és még erősebben csókolt.

És felébredtem. Az ébresztőm hangjára igazából. Köszönöm! Ezek szerint elaludhattam anyu vállán, aztán felhoztak a szobámba. Mivel teljesen kialudt voltam ránéztem a telefonomra. Nem volt semmi érdekes, csak Lisa hívott legalább ezerszer. Nem foglalkoztam vele, mivel tudtam, hogy a suliban úgy is letámad. Gyorsan elmentem zuhanyozni, majd felöltöztem és a táskámmal a vállamon kimentem a szobámból.


/Lucy szemszöge/

Carly mondta, hogy szombat este lesz a szülei házassági évfordulójának ünneplése, Így Nina Grey,az egyik gyerekkori barátnőm kitalálta, hogy menjünk el bulizni. Apu áldását adta rá, Seth azonban nem tudott elkísérni, mivel valami fontos dolga volt. Ninának már volt jogsija, így ő jött el értem 10-re, Elköszöntem aputól, majd beültem Nina mellé a kocsiba.
-Ez olyan izgii.-mondta Nina izgatottam, majd meglóbálta szőke haját, amit begöndörített.
Ninának amúgy alapból hosszú,szőke és göndör haja van, amit még jobban begöndörített a szombat este alkalmából.
-Seth, hogy-hogy nem jött? Valami farkas dolog?-kérdezte.
Nina szülei is a rezervátumban élnek. A nagyapjában öröklődött a vérfarkasgén, de az apjában furcsa módon nem. Nina jövője tehát kilátástalan, az enyém viszont már eldőlt.
-Azt mondta, hogy valami fontos dolog. Nem hiszem, hogy valami farkas dolog lenne.
-Értem.
Nina megállította a kocsit a klubb előtt, majd miután bemutattuk a személyit és kifizettük a belépőt bementünk. Nina egyből a táncparkettre vonszolt, ahol már hatalmas tömeg volt. A zene üvöltött Nina pedig örömében sikítani kezdett. Egy csomót táncoltunk, majd bementünk a mosdóba. Nina bevizezte az arcát, mivel patakokban folyt róla a víz.
-Minden oké veled?-tettem a kezem a vállára, de gyorsan el is kaptam, mivel forró volt a bőre.
-Sajnálom Lucy!-mondta, majd kiviharzott.
Otthagyott egyedül. Nekidőltem a mosdókagylónak. A dübörgő zene behallatszott. Vettem egy mély lélegzetet és eldöntöttem, hogy még ha meg is öl valami őrült akkor is hazamegyek. Ráadásul gyalog, mivel Nina minden bizonnyal elvitte a kocsit, a telefonomat pedig otthon hagytam. Kiléptem a klubból, majd gyalog, a magassarkúmban elindultam hazafelé. Félúton levettem a magassarkút és gyalog mentem tovább. Amikor hazaértem, láttam, hogy Seth kocsija a ház előtt állt. Amikor beléptem apa, Seth, Leah és Jacob a konyhában voltak.
-Sziasztok!-köszöntem, mire minden szem rám szegeződött.
-Azt hittük később jössz.-mondta apa.
-Nina otthagyott. Irtó forró volt a bőre, amikor a vállára tettem a kezem. mintha lázas lett volna. Aztán fogta magát és elment.-mondtam, majd leesett a tantusz és a fejemhez kaptam a kezem.-Hogy én milyen hülye vagyok! Mégis mióta?-néztem apura.
-Egy pár napja jelentkeztek nála az első jelek. Az alakváltás ezek szerint ma este következik be.
-Akkor Nina is a falkánk tagja lesz.-mondta Leah.
-Sam már beszélt az apjával. Állítólag James nem volt valami könnyen meggyőzhető.-mosolygott Jake.
-James-t mindig rá lehet venni mindenre, csak tudni kell, hogy kell megközelíteni.-mondta apa.
-Fantasztikus! akkor én lefekszem.-mondtam, azzal bementem a szobámba.
A cipőmet a sarokba hajítottam, majd leültem az ágyamra.

Nina Grey