1. fejezet 8. rész

Hali olvasók! :)

Itt a kövi rész. Bocsika, hogy ennyit késtem :/ 

Ez a rész most csak Carly szemszöges lesz, a következő viszont csak Lucy-s szemszöges lesz :)Remélem tetszik :) Puszi :)

*Carly szemszöge*

Másnap reggel egy kicsit fáradtan leltem fel az ébresztőórára. Hétfő van és egy újabb sulis napnak nézek elébe, amit bevallom őszintén nem nagyon akarok a tegnap este óta kimozdulni sehova. Még suliba sincs kedvem menni, pedig ma írok matekból és magyarból is, amire semmit nem tanultam. Az tuti, hogy ma lesz vége a jó tanulói szériámnak, mert két akkora karót fogok hazahozni, hogy anyáék kinyírnak.

Busszal mentem be a suliba. A buszon még nem találkoztam Lisa-val. Mondjuk ő azok közé az emberek közé tartozik, akik ha 1 tanévben egyszer eljönnek busszal, amúgy vagy gyalog vag kocsival teszik meg az utat a suliig. 

A buszról leszállva bele is futottam Lisa-ba.

Lisa

-Szia Carly!-mondta, majd megölelt.

-Szia!-mosolyogtam.

-Nem fogod elhinni, hogy mi történt.-kezdte el lelkesen.

-Akkor már most nem hiszem el.-mosolyogtam.

-Ugye hamarosan vége van a sulinak, és képzeld anyáék azt mondták, hogy az egész nyarat Los Angeles-ben fogjuk tölteni.

-Az tök jó!-mondtam.

-És az lesz benne a legjobb, hogy a nővérem is velünk fogja tölteni a nyarat.

Na igen. Lisa nővére, Kate Los Angeles-ben él már az egyetem óta, ugyanis 26 éves. Évente talán csak karácsonykor látogat vissza Forks-ba, vagy még akkor se, mert nem tud jönni. Lisa-ék családja egyébként nagyon gazdag, ugyanis az apja, Josh az elnök vezérigazgatója egy Washington-ban lévő milliárdos cégnek. Azért élnek itt, mert Lisa anyja, Emma Forks-i és az esküvő után itt szeretett volna élni, ezért nem költöztek el Washington-ba. A házuk egyébként nagyon szép. Apa minden reggel látja, amikor dolgozni megy, de állandóan azt hajtogatja, hogy a miénk ezerszer jobb. 

A matekdoga viszonylag könnyű volt. Na jó, hazudtam! Irtó nehéz volt. Csak az emlékeimre tudtam hagyatkozni. Nem néztem át az anyagot a hétvégén, amit rohadtul bánok. Most már csak abba reménykedek, hogy legalább a kettes legyen meg. 

A nyelvtan doga viszonylag könnyű volt. Tehát ha az Isten is kegyes hozzám, akkor ez lesz egy hármas. ha nem, akkor lekváros bukta. 

Az ebédlőben voltunk. Lisa még mindig a Los Angeles-i út és a nővére találkozásának hatása alatt volt. Egész nap arról mesélt, hogy milyen jó lesz majd a napos Los Angeles-i tengerparton napozni, a strandon nézni a helyes izmos fiúkat, ahogy röplabdáznak  Na én ilyen nyaralásról csak álmodni tudnék. mármint arról, hogy napos tengerpartra menjek. Remélem leesett, hogy miért. Ellentétben velem. Mivel én az a típus vagyok, aki szeret "láthatatlan" maradni. 

-CARLY!-ordította Lisa.

Ezzel szerintem az egész ebédlő minket nézett, de Lisa-t nem nagyon érdekelte, ha valaki vagy valakik nézik, mert általában szeretett a figyelem középpontjában lenni.

-Mi az?-kérdeztem tőle egy kicsit halkabban.

-Hallottad egyáltalán azt, amit mondtam?

-Igen, mivel egész nap azt magyarázod, hogy milyen jó lesz, majd Los Angeles-ben.

-De én nem arról beszéltem te butus-mondta kicsit kuncogva.

-Akkor miről?-nézem rá értetlenül.

-Azt kérdeztem meg tőled, hogy te mit csinálsz majd nyáron.

-Lisa, addig még van 1 hónap. Ilyenkor rajtad kívül senki nem tudja, hogy mit csinál a nyáron.

-Ez igaz.-húzta ki magát büszkén.

-Sziasztok!-huppant le mellénk hirtelen Amber.

Amber Allyson Adams. Ő is 17 úgy, mint mi, csak van vele egy iszonyat pici bökkenő. Igaz, hogy nagyon kedves, rendes, segítőkész csaj, csak egy kicsit nagyképű és bevállalós. Nagyon szeret új dolgokat kipróbálni és gyakran nem fél semmitől sem. Imádok vele lógni, ugyanúgy, mint Lisa, csak Amber sem az a makulátlan visszahúzódó csaj.

Amber

-Szia Amber!-mondtuk egyszerre Lisa-val.

-Van már tervetek a nyárra?-kérdezte.

-Lisa-nak van.-mondtam.

-Van ám!-lelkesedett Lisa.

-És neked?-nézett rám.

-Nincs.-ráztam a fejem.

-Nekem sincs.-mondta egy kissé unottan.-Hé, Carly! majd azért néha összefuthatnánk.

-Benne vagyok.-mosolyogtam.

Suli után Lisa-val mentünk ki, amikor a suli udvaron összefutottunk Amber-rel. Éppen cigizett.

-Teszed el!-szólt rá Lisa.

-Miért?-kérdezte.

-Mert ...-kezdte el, de megakadt.-na mindegy is! csinálj amit akarsz! nekem most mennem kell!-mondta, majd felszívódott.

-Nem kérsz?-kérdezte Amber.

-Nem, köszi.-utasítottam vissza.

-Ugyan már! Látom rajtad, hogy te is akarod.

-Jó, de akkor menjünk oda, hol nem láthat senki sem.

Elmentünk egy régi épület tetejére, ahol a legjobb kilátás nyílt Forks-ra. Elvettem Amber-től a cigit és szívni kezdtem.

-Ez tényleg tök jó.-mondtam.

-Ugye, mondtam-mondta mosolyogva.-Elregéled mi bánt?

-Miről beszélsz?-néztem rá, mint aki nem érti miről beszél.

-Carly, láttam milyen vagy ma! Sokkal búskomorabb vagy, mint általában.

Beadtam a derekamat és elmeséltem neki mindent Lucy-ről. Arról, hogy találkoztunk, arról, ami a réten történt. Mindent. Türelmesen végighallgatott és egyszer sem szólt közbe. Mondjuk azt, hogy a mi családunk vámpíros, Lucy-é pedig farkasos arról egy hangot nem hallattam.

-Hát ez tényéleg ciki.-mondta Amber.

-Hány óra van?-kérdeztem.

-Fél 6.-nézett Amber az órájára.

-Bocsi, de nekem most mennem kell, mert otthon kinyírnak.-mondtam.

-Persze, menj csak.-mosolygott.

Felkaptam a táskámat, majd siettem a buszmegállóba. Gyorsan felszálltam a buszra és hazamentem. Amikor beértem apáék már szerintem tűkön ülve vártak rám.
-Te merre voltál?-kérdezte anya egy kissé szúrós szemekkel.
-Segítenem kellett Amber-nek.-mondtam.
-Miben is?-vette át a szót apu.
-A föciben.-hazudtam.-Holnap felel föciből és megkért, hogy had mondja fel nekem.
-Az jó.-mondta Anya.
-Igen, de légyszi legközelebb hívj fel minket, ha tovább maradsz.-mondta apu.
-Oksi.-mosolyogtam.
-Carly, te cigizel?-kérdezte apa.
-Csak Amber. Amikor ideges, akkor cigizik és amikor mondta fel, akkor is cigizett. Szóval valószínűleg azt érzed.
-Értem.-mondta kissé bizonytalanul.
-Akkor én felmegyek tanulni.-mondtam, majd felmentem a szobámba.
Becsuktam az ajtót. Megszagoltam a pulcsimat. Tényleg bűzlött a cigiszagtól. Levettem, majd átmentem a fürdőbe és bedobtam a szennyesbe. Visszamentem a szobámba, majd elővettem a holnapi tananyagot. Elkezdtem olvasni, hogy jobban tudja a fizikát, de nem ment. Még mindig Lucy-n járt a fejem. Nem hiszem el, hogy nem tudom kiverni a fejemből!