1. fejezet 7. rész

*Carly szemszöge*

Rosalie mintha a semmiből termett volna előttem.

-Van terved?-kérdeztem.

-Tőlem várod a tervet?-nézett rám szigorú szemekkel.

-Mivel kettőnk közül te vagy a vámpír!

-Seth, állj le! Nem bántottak!-szólt rá Lucy.

A farkas abbahagyta a fogai vicsorítását, majd hátrált és egy egyszerű mozdulat következtében emberré változott.

-Jól van na!-fakadt ki a gyerek.

-Idefigyelj kisgyerek!-kezdte el Rosalie.-Ha bántani mered a tesómat esküszöm eltöröm az összes csontodat!

-Nyugi nyanya, nem értem hozzá!-emelte fel a kezét védekezésképpen.

-Kit nyanyázol te le!-förmedt rá Rose.

Majdnem nekirontott a farkasnak, de sikerült lefognom, persze amennyire tudtam.

-Tudod mit? Nem támadok rád, mert több eszem van.-mondta Rose, majd felém fordult.-Örülj annak, hogy apádék nem tudnak erről!

-Most miért velem ordibálsz?! Az akart nekem jönni!-mutattam a farkasnak.

-Az "az"-nak van neve is!-mondta Lucy.

-Jó és szerinted én tudom?!-néztem rá.

-Tudod, kár volt szóba állnom veled! Hogy is gondoltam ezt?-fakadt ki Lucy.

-Komolyan? Pedig körülbelül fél órával ezelőtt még nekem öntötted ki a lelked!

-Képzeld el, már azt is megbántam!

-Tudod, azt hittem, ez a barátság tovább tart majd.-mondtam, miközben éreztem, hogy könnyezek.

-Gyere, menjünk!-mondta Rose, miközben megfogta a vállam.

A könnyben ázott szemeimet letöröltem, majd elindult Rosalie-val gyalog hazafelé.

-Én hogy lehettem ennyire hülye?-kérdezte Rosalie-tól menet közben.

-Ezt, hogy érted?-nézett rám kérdően.

-Hogy gondoltam, hogy jó barátság lehet köztünk Lucy-val? Hiszen én nem vagyok vámpír, ő pedig nem farkas.

-Nem tudom.-vonta meg a vállát.-Szerintem csak társaságra vágytál. Nem gondolod?

-De ha társaság kell, akkor ott vagytok ti!

-Akkor talán kellett valaki, akivel normálisan megtudod beszélni dolgaidat. Aki nem mi vagyunk.-fogta meg a vállam.

-Őszintén szólva már magam sem tudom, hogy miért álltam szóba vele.-néztem a földet.

Néma csendben mentünk hazafelé. Nagy nehezen bevergődtük magunkat. Anya, apa, Alice és Jasper volt a nappaliba, amikor beértünk. A szüleim szúrós szemeket meresztettek rám.

-Elárulnátok, hogy merre jártatok?:-nézett ránk apa.

-Erre-arra?-kérdezte Rosalie, ami remélte, hogy válasznak számít.

-Carly, tisztában vagy azzal a ténnyel, hogy holnap suli?-kérdezte anya.

-Igen.-feleltem.

-Akkor, tudod merre van a szobád.-mondta apa, mire bólintottam.

Felmentem a szobámba és becsuktam az ajtót. Leültem az ágyamra, majd csak bámultam kifelé. Nem láttam előre, hogy ennyire nagyot fogok csalódni Lucy-ban. Ha viszont olyan lennék, mint Alice, akkor tuti láttam volna előre és akkor az erdőben szóba se állok vele. Késő bánat. A merengésemet az ajtó csikorgó nyitódása szakította félbe. Anya jött be.

-Zavarlak?-nézett rám.

-Nem.

Anya leült mellém az ágyra.

-Mi történt veled Carly? Olyan búskomor vagy.

-Nem mondod.-mondtam már kissé sírós hangon.

-Mennyibe fogadunk, hogy azzal a farkaslánnyal kapcsolatos.

-És ha igen?-kérdeztem, majd nem bírtam tovább visszatartani a könnyeimet.

-Carly, hidd el nekem, hogy annyi barátod lesz még, hogy megszámolni se tudok őket!

-Te is tudod, hogy Lisa az egyetlen barátnőm. Mit akarsz te ezen ragozni?

-Majd rájössz.-mondta, majd egy puszit nyomott a homlokomra és kiment.

Egyedül maradtam, ami számomra most a legalkalmasabb. Nem akarok többé találkozni Lucy-val! Sem ebben az életemben, sem pedig a másikban!

*Lucy szemszöge*

Seth hazakísért. Nem tudom miért. Lehet, hogy a bevésődés miatt tette. 

-Haragszol rá?-kérdezte a házunkhoz közel.

-Carly-ra?

-Igen.

-Kellene rá haragudnom?-néztem rá.

-Egy kicsit csalódottnak látszott, amikor elindultak.

-Nem kell elmondanod, hogy milyen volt, mivel én is láttam! Mostantól nem érdekel Carly! 

-A te szádból most hallok iylet először.-jegyezte meg.

-Hogy érted ezt?

-Lucy, te mindenkivel kedves vagy.-vakarta meg a fejét.- Általában. Nem hiszem el, hogy egy vámpír csaj ennyire fel tud idegesíteni. Hiszen ő mondta, hogy nem rég, még kiöntötted neki a szíved.

-Az akkor volt, ez meg most van! Kedveltem, de nem tetszett, amikor "az"-nak hívott.

-Akkor fontos vagyok neked?

-Mindig is fontos voltál nekem.-mosolyodtam el, majd megöleltem.

-Tudom, lehet, hogy furán fog hangzani, de szeretlek.

-Én is szeretlek!-mondtam.

Seth lassan közelebb hajolt hozzám, majd megcsókolt.

Nem tiltakoztam, mivel Seth irtó jól csókol.

-Ti mit csináltok?-hallottunk egy hangot, ami megzavarta a pillanatot.

Mindketten a hang irányába fordultunk. Seth elengedte a derekamat. Jacob állt tőlünk kb. 5 méterre távol.

-Nos?-kérdezte még egyszer.

-Csókolóztunk.-adtam meg az egyszerű ám lényegre törő választ.

-Komolyan? Azt hittem lovakat tenyésztettetek.-mondta vigyorogva.

-Komolyan azt hiszed, hogy ez vicces volt?-néztem rá kérdően.

-Miért nem?

-Nem!-mondtuk egyhangúan Seth-tel.

-Kedvességetek határtalan.-mondta Jake, majd legyintett egyet és bement.

-Holnap nincs kedved együtt csinálni valamit?-kérdezte Seth.

-Mire gondoltál?-néztem rá.

-Mozi?

-A mozi tökéletes.-helyeseltem.

-Akkor holnap.-mondta.

-Már várom.-mondtam adtam neki egy puszit és berohantam. Gyorsan lezuhanyoztam és lefeküdtem, hogy teljesen fitt legyek a holnapra.