*Carly szemszöge*
Kivételes eset volt a mai nap. Rosalie, Emett, Jasper és Alice elmentek valahova. Anya nem ment sehová, apa nem ment dolgozni. Bella és Edward elvitték valahova Nessi-t, ezért ma rá se kellett vigyáznom. A kanapén ültem, anyáék pedig valahol máshol voltak, csak nem velem. Biztos valami szupertitkos vámpíros ügy van megint a dologban. Képtelen vagyok még 1 évet leélni úgy, hogy halandó vagyok. Nem tehetek róla, egyszerűen képtelen vagyok rá. A családomban én vagyok az egyedüli halandó. Még Nessi sem olyan, mint én, mivel ő csak félig vámpír, félig viszont halandó. Tehát szerény személyem lóg ki a sorból. A kezemben lévő könyvvel sem törődtem. Letettem magam mellé a könyvet és felálltam a kanapéról. Elindultam a házban arra, amerre a lábam vitt. Csak lépkedtem össze-vissza. Nem törődtem semmivel. A kezeimet, csak lóbáltam magam mellett, a fejemet lehajtottam. Kikapcsolt a fejem egy fél pillanatra. Ez szép is volt. Egy percre ki is zártam a külvilágot. Gondoltam elmegyek az erdő felé sétálni. Amikor elmegyek sétálni előtte mindig megkérdezem apáékat, hogy elmehetek-e. Ez ma is így lett volna, ha a szüleim itt lennének.
-Apa! Anya!-hívtam őket.
-Mi történt kincsem?-termett mellettem anya úgy, mint a hurrikán.
-Semmi...Csak azt akartam megkérdezni, hogy elmehetek-e az erdőbe sétálni?
-Persze, de nagyon vigyázz!-simította végig az arcom.
-Vigyázok.-mosolyogtam-Köszi!
Adtam anyának egy puszit, majd felvettem a melegítőfelsőmet és már rohantam is kifelé. A házból kiérve megcsapott a friss erdei levegő. Vettem egy mély levegőt, majd elindultam. Egyre beljebb mentem az erdőben. Vigyáztam, hogy még csak véletlenül se menjek át a farkasok területére, amit a folyó választ el a mi területünktől. A farkasok és a vámpírok ugyanis nincsenek annyira köszönőviszonyban. Sőt meg is tudnák ölni egymást. Nagy mákomra én is beleszülettem ebbe a rivalizálásba. De hát ilyen az élet, nem tudok vele mást csinálni.
Gallyak reccsentek a talpam alatt,a hogy egyre beljebb merészkedtem. Nem foglalkoztam vele, hogy mi merre van, csak mentem előre. De hirtelen észrevettem a folyót. Ráadásul azt a folyót, ami elválasztja egymástól a két területet. Apa mondta, hogy soha ne menjek át a folyón és én mindig meg is fogadtam. Ez ma is így volt. Akármennyire is csábított az, hogy mi van a túlsó oldalon nem mehettem át. Ráadásul Alice látná, ha átmennék, vagy valami történne velem. Megálltam az egyik fa mellett és csak bámultam át a szomszédos erdőbe. Ekkor hirtelen megláttam egy árnyat a túloldalon.
*Lucy szemszöge*
Elindultam az erdőben. Magam sem tudom, hogy már mikor indultam el, de őszintén bevallom, hogy nem is érdekelt. Csak mentem arra, amerre az eszem vitt. Amikor sétálni indulok igyekszem elkerülni a folyót, ami elválasztja mi területünket a vámpírokétól. A vámpírokat apa csak hidegeknek nevezi. Nem találkoztam még vámpírral, de nincs is benne a terveim között. Akaratlanul is a folyó felé mentem. Amikor odaértem láttam, hogy a másik oldalon egy szőke lány áll. Még sosem láttam eddig. lehet, hogy csak turista. Nem nézem vámpírnak. Igaz, hogy nagyon világos, szőke haja van, de a bőre olyan bőrszínű és nem olyan, mint amilyen a vámpíroknak szokott lenni. A tekintetünk talán találkozott egy pillanatra. Féltem. Nem tudtam, hogy mit csináljak most. Közelebb léptem, mire elbújt az egyik fa mögé, de nem láttam elrohanni. Összeszedtem minden bátorságomat és odakiáltottam:
-Hé! Ott vagy még?
*Carly szemszöge*
Az a valami vagy valaki elkezdett felém közeledni. Félelmemben elbújtam az egyik fa mögé. Szaladni képtelen voltam. A lábam mintha a földhöz gyökerezett volna. Szuszogtam. Próbáltam egyetlen kis neszt sem hallattatni, mikor hirtelen megszólalt:
-Hé! ott vagy még?
Összerezzentem. Fogalmam sem volt, hogy mit csináljak. Igyekeztem összeszedni minden bátorságomat és kiléptem a fa mögül. A túloldalon egy barna hajú lány állt. Kedvesnek látszott, habár nem tudom mi volt róla az első benyomásom. Izgultam, hátha átváltozik farkassá és rám támad. Egész testemben remegtem, de próbáltam valahogy eltakarni.
-Mit....Mit akarsz tőlem?-kérdeztem dadogva.
-Semmit. Turista vagy?-kérdezte.
-Nem. Itt lakom.-mondtam.
-A Cullen házban?-kérdezte, majd nagyjából a ház irányába mutatott.
-Igen.
-Te is vámpír vagy?-kérdezte már kissé feszültebben.
-Nem. Én halandó vagyok. majd csak 18 éves koromban lehetek vámpír. Az még 1 év.
-Az jó. Örülök, hogy nem vagy még az.-mondta már sokkal felszabadultabban.
-Nyugi. Ha vámpír lennék, akkor sem támadnálak meg.
-Ez jó hír. Amúgy nem is szabadna beszélnünk.
-Hogy érted ezt?
-Te vámpír családból származol, az én családom pedig vérfarkasokból áll bár én nem vagyok olyan. Mivel a fajaink között rivalizálás van levonhatod a következtetést, hogy mi sem beszélhetünk.
-Igazad van.-helyeseltem.
Hirtelen hangokat hallottam a hátam mögül.
*Esme szemszöge*
-Hol van Carly?-nézett körbe Alice aggódva.
-Sétálni ment. Miért?-néztem rá furcsán.
Alice sosem aggódott Carly-ért. Igaz testvérek, de nem aggódik érte, nem kérdezősködik felőle, ha nincs itthon. Sosem értettem miért. Szerintem maga Alice se tudja. Ebben az is nagyon furcsa, hogy itthon olyanok, mint bármilyen normális testvérpáros.
-Mi a baj Alice?-nézett rá Alice-re Carlisle aggódva.
-Látomásom volt. Carly oda megy, ahova nem kéne.-mondta Alice.
-Carly átment a farkasokhoz?-jött be Rosalie, akit Emett követett.
-Nem, Carly nem olyan!-mondta Carlisle.
-A folyónál van!-mondta Alice kis csend után.
-Azonnal oda kell mennünk!-mondta Jasper.-A farkasok kiszámíthatatlanok. Akkor is átjönnek a területünkre, amikor nem kéne.-mondta Jasper.
-Szívem, te maradj itt!-mondta Carlisle.
-Visszahozod?-fogtam meg a kezét.
-Vissza!-mondta határozottan, majd nyomott egy puszit az arcomra és elmentek.
Carly miért ment a folyóhoz? Hiszen sosem csinált még ilyet. Lehet, hogy a folyónál van, de csak nézegeti a másik erdőt. Vagy lehetséges, hogy beszélget valakivel?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése