1. fejezet 5. rész

*Carly szemszöge*

Este a szobámba gubbasztottam. A gépemet bűvöltem az ágyon ülve, amikor hirtelen benyitott Edward, Bella, Alice, Emett, Rosalie és Jasper.

-Mit kerestek itt?-néztem rájuk, majd magam mellé tettem a gépet.

-Titkos családi tanács a buliról.-mondta Alice, majd lehuppant mellém az ágyra.

-Alice tényleg szükség van erre?-nézett rá Edward unottan.

-Igen.-makacskodott Alice.

Rosalie és Bella is leült az ágyra, Edward Japer és Emett pedig a kis kanapén foglalt helyet. Alice azonnal belekezdett a mondanivalójába.

-Első napirendi pontunk a beszéd. Szóval mivel ti a beszédet mondót a szerencsétlen áldozatnak hívjátok, ezért idén Carly lesz a szerencsétlen áldozat.

-Mi? Azt akarod, hogy én mondjak beszédet,-néztem mérgesen Alice-ra.

-Igen. Mivel idén te vagy a soros.

-Erről engem is megkérdezhettél volna, nem gondolod?

-Jól van. Akarsz beszédet mondani?

-Nem! A világ minden kincséért sem tenném.

-Carly, hiszen a szüleidről van szó. Igazán megtehetnéd.-mondta Rosalie.

-Megtenném, higyjétek el. De ha ismernétek, akkor tudnátok, hogy lámpalázas vagyok ráadásuzl a szóbeli kifejezésmódom az egyenlő a nullával.

-Majd segítünk.-simogatta a hátamat Rosalie.

-Meg fogok halni.

-Akkor a tanácsnak vége is.-pattant fel a nővérem az ágyról és kirohant.

-Hát ez gyors volt.-vonta meg a vállát Jasper, majd ő is kiment.

-Sok sikert a beszédhez!-mondta Bella, majd ő, Edward és Emett is kimentek. 

Rosalie volt csak a szobában rajtam kívül.

-Nem muszáj itt maradnod velem.-szóltam egy kis idő után.

-Akkor nem segítek megírni, de egy jó tanácsot fogadj el. Nézz sok politikai beszédet a neten. Talán kapsz egy kis ihletet.-kacsintott rám, majd kiment.

Politikai beszédet? Nem a világvége ellen kampányolok, hanem a szüleim házassági évfordulóján kell beszédet mondanom! Nem tudom Rosalie mire akart ezzel kilyukadni, de szerintem nem fog egyhamar leesni. Végigfeküdtem az ágyon hátha attól okosabb leszek, de semmi sem történt. A hold világa sütött be a szobába, miközben a plafont bámultam. Felálltam és fel-alá kezdtem járkálni. Tanakodtam, hogy mégis mit kéne mondanom a bulin, de még mindig a nagy semmi. Nem bírtam tovább. El kellett mennem egy kis időre, erre viszont a mező volt a legalkalmasabb. Igaz este volt és sötét, de nem tudtam mit csinálni. Felvettem a melegítőmet, majd óvatosan kinyitottam az ajtót. Lassan osontam le a nappaliba, ami szerencsére üres volt. Lementem a lépcsőn a bejárati ajtóhoz. Igyekeztem halkan kinyittani, ami szerencsére sikerült is. Eszeveszett sebességgel rohantam a mező felé. Este volt és alig láttam valamit, de valahogy csak kiokoskodtam, hogy merre kell mennem. Az okoskodás bejött, ugyanis hamar a tisztáson voltam. Fellélegeztem, mivel kivételes módon a családom nem jött utánam. A mezőre érve már ott volt valaki. Távolabb állt, mint én, de azért közelebb mentem hozzá. Érezhette, hogy jövök, mivel ahogy elindultam megfordult. Ő volt az. A lány, akit tegnap láttam a folyónál.

*Lucy szemszöge*

Hazamentem. Nem hittem el, hogy bevésődtem Seth-nek. Hazafelé menet nagyjából sikerült megemésztenem, de nem hiszem el, hogy idáig nem mondta el. Hiszen már legalább 1 éve ismerjük egymást. Jó barátok vagyunk, de semmi több. Ezt az egész számomra elég zavaros. Mondjuk leeshetett volna, hiszen mindig kereste a társaságom és minden nap összefutottam vele. Amikor az erdőben találkoztam a szőke hajú lánnyal, akkor is ott volt, amikor értem jöttek. Irtó kedves srác, de csak barátként tekintek rá. Nem érzek iránta semmi többet. Hazafelé érve láttam, hogy apa kint van az udvaron.

-Apa! Nem fogod elhinni mi történt!-mondtam, mikor odaértem hozzá.

-Mi az? Történt valami?

-Ami azt illeti igen. Képzeld el, hogy bevésődtem Seth-nek. Én! De miért én?

-Szóval elmondta?

-Mi? Te tudtad?-kérdeztem elképedve apától.-Mégis mióta tudod? Nekem miért nem mondtad el?

-Lucy......Nyugodj le, kérlek!-fogta meg a kezem.

-Ezek után azt várod tőlem, hogy nyugodjak le? Mégis hogyan tudnék lenyugodni? Amúgy is tudod mit jelent ez?

-Nem. Miért mit jelent?

-Így nem lehet belőlem farkas! Pedig ez volt a vágyam.-mondtam csalódottan.- Az, hogy végre ne hasonlítsanak össze Jake-kel.

-Kincsem tudod, hogy sosem hasonlítanak össze Jake-kel.

-Nem, persze, hogy nem! Akkor mi volt a múltkor a törzsi ülésen?-vetettem fel neki a kérdést, mire nem szólt semmit.-Erről beszéltem.

Megfordultam, majd befutottam az erdőbe. Nem figyeltem merre megyek, csak futottam előre. Nagyot csalódtam a családomban. Apa már legalább 1 éve tudja, hogy bevésődtem Seth-nek, de képtelen volt elmondani? Talán, ha időbe elmondják, akkor nem lennék ennyire ideges, mint most. A mezőnél lyukadtam ki. Leültem a fűbe, majd a hátamra feküdtem. A nap vakítóan sütött a szemembe. Folyni kezdtek a könnyeim. Nem tudom mióta feküdtem a fűben, de egyszer csak lement a nap, majd megjelentek a csillagok és a hold is. Este volt és sötét. Csend volt, de egy ág reccsenése megtörte a csendet. Felkaptam a fejem és a hang irányába fordultam. A mező egyik sarkában megjelent egy árny. Megijedtem. Nem tudtam ki az, amíg közelebb nem lépett felém. A lány volt az....