*Carly szemszöge*
Este már nem volt kedvem semmihez. Kopogtatott majdnem mindenki, hogy nyissam ki, mert mondani szeretne valamit, de nem volt kedvem kinyitani. Az éjszaka viszont nem aludtam semmit. Egyszerűen nem tudtam. Egyfolytában az járt a fejemben, hogy hogyan tudtam olyat mondani apának, amit saját magam sem gondoltam komolyan.
Reggel aztán a karikás szemeimmel mentem le. A házban csal Rosalie-t találtam.
-Szia! Apát nem láttad?
-Szia! De, már korán elment dolgozni.-mondta mosolyogva.
-Bevinnél hozzá?
-Persze. Gyere, beviszlek kocsival, amúgy is el kell intéznem valamit.
Beültünk a kocsiba. Forks-ba érve Rosalie kitett a klinika előtt. Azt mondta most nem jön be, mert a dolog nagyon sürgős. Bementem a klinikára. A nővérpulthoz érve megkérdeztem:
-Jó napot! Dr. Carlisle Cullen-nel szeretnék beszélni.
-Egy pillanat és mindjárt idehívom.-mondta mosolyogva a nővér, majd felszívódott.
Fel és alá járkáltam, mivel most 1 percig sem tudtam volna nyugodtan ülni. Eltelhetett legalább 2 perc, de én úgy éreztem, mintha 2 óra lett volna. Állandóan az ajtót néztem, ahova bement a nővér. Borzalmas idő volt. Az ajtó bámulás valamilyen szinten hasznos lehetett, mivel apa kijött. Hozzám jött, amikor meglátott.
-Apa és annyira sajnálom, amit tegnap este mondtam! Nem gondoltam komolyan és egyáltalán nem akartalak megbántani.-kezdtem el, és csodálom, hogy türelmesen végig hallgatta a mondanivalómat.-Haragszol?
-Carly én soha nem haragudtam rád és nem is fogok. Beismerem, hogy tegnap egy kicsit túlságosan felkaptam a vizet, amit nem lett volna szabad.
-Akkor megbocsájtasz?-kérdezte tőle.
-Persze.-mondta, majd jó szorosan átöleltük egymást.
Apámnak sok jó tulajdonsága van, ami közül az egyik az, hogy gyorsan bocsát meg az embereknek. Lehet, hogy nekem is azért bocsátott meg? A lényeg most az, hogy megbocsátott és nekem most ez a legfontosabb. Elköszöntem apától, majd kimentem a klinikáról. Amint kiértem épp akkor jelent meg Rosalie kocsija is.
-Gyorsan végeztél.-mondta mosolyogva, mikor megállt előttem.
-De te is.-vigyorogtam.
-Na gyere, hazaviszlek!-mondta, majd beültem mellé a kocsiba.
Örülök, hogy sikerült bocsánatot kérnem apától és annak is, hogy lehetőleg már nem haragszik rám.
-Amúgy mi volt az a sürgős dolog?-kérdeztem Rosalie-tól már úton a ház felé.
-Szétküldtem a meghívókat a szüleid 150. házassági évfordulója alkalmából. Úgy tervezzük, hogy meglepi lesz. Alice nem mondta?
-Tényleg!-kaptam a fejemhez.-El is felejtettem.
-Akkor jó, hogy emlékeztettelek rá.-nevetett Rosalie.-Egyébként Alice mondta, hogy majd beszélni szeretne veled. Nem mondta el miről, csak azt, hogy szóljak neked.
-Köszi.
Nem tudom miről akar velem beszélni Alice, csak azt tudom, hogy teljesen kiment a fejemből anyáék 150. házassági évfordulója. Alice, aki a nagy eseményszervező a családban, mindenkit összehívott anyáékon kívül egyik nap, hogy részletesen felvázolja a buli menetelét. Drága nővérkém még egy beszédet is akar mondattatni valakivel, aki a számomra még rejtély. Remélem nem én leszek a szerencsétlen kiválasztott, mert akkor esküszöm főbe lövöm magam
*Lucy szemszöge*
Másnap reggel nem ébredtem fel semmiféle ordítozásra, hangos röhögésre vagy esetleg a motor kattogó zajára. Furcsálltam is, hogy a bátyám nem hülyéskedik. Felöltöztem, majd kimentem a konyhába. Üres volt, csak a hűtőn volt egy papír.
Elmentem Charlie-hoz. Apa
Charlie Swan apám nagy haverja. Általában foci vagy baseballmeccset néznek együtt. Ha jól olvastam az újságban ma éppen focimeccs lesz. Mivel én nem tudok vezetni, apa pedig tolószékbe kényszerült egy baleset miatt , ezért általában Jake szokta elvinni Charlie-hoz. Charlie-nak van egy lánya, Bella, akivel összvissz egyszer találkoztam. Állítólag bella már férjhez ment, ahhoz az Edward gyerekhez és már van egy lánya is. Ennyit tudok, semennyivel se többet, mint mennyit Jake. Hirtelen kopogtattak. Kinyitottam az ajtót. Seth Clearwalter volt az. Ő is farkas, akárcsak Jake.
-Szia Lucy!-ölelt meg.
-Szia Seth! Jake nincs itthon.
-Tudom, mivel Leah-val elmentek felderíteni a terepet.
Leah Seth nővére, aki néha erőszakos, makacs vagy esetleg önfejű, de én ennek ellenére úgy tekintek rá, mint a nővéremre. Amúgy olyan, mintha tényleg az lenne. Leah is farkas, ahogy Jake és Seth is.
-És te mit keresel errefelé?-kérdeztem, mert nem értettem miért van itt Seth.
-Hallottam, hogy apád elment Charlie-hoz és gondoltam átjövök.
-Ez kedves tőled.-mosolyogtam rá.
-Mi lenne ha átmennénk a többiekhez? Ott van Sam, Paul, Emily meg a többiek is.
-Jó ötlet.-mondtam.
Bezártam a házat, majd Seth-tel elindultunk a "farkaslak" felé. Én már csak azért is hívom így, mert a Jake-hez hasonló farkasok ott laknak. Amikor Seth és Leah csatlakoztak a falkához, akkor ők is odaköltöztek. Útközben nagyon sokat beszélgettünk. Seth irtó rendes srác, csak amióta jobban megismertük egymást jobban kötődik hozzám, mint eddig bármikor. A biztonság kedvéért leszögeztem magamban, hogy soha az életbe nem szeretnék Steh-től semmit. Jó hamar odaértünk. Bementünk és ott is találtunk mindenkit.
-Szia Lucy!-rohant hozzám Paul és jó szorosan megölelt.
-Szia!-mondtam nevetve.
Paul ugyanis a falka nevettetője.
-Téged is látni?-nézett rám kaján vigyorral Quil.
-Képzeld igen.-mondtam, majd megforgattam a szemeimet.
-Muffint? Most sült.-nyújtott nekem egy tányért Emily, ami tele volt fincsi, még gőzölgő muffinokkal.
-Naná!-mondtam, majd a legnagyobbat levettem a tányérról.
-Nem fogsz elhízni?-kérdezte Jared.
-Nyomd el magad!-mondtam, mire mindenki röhögni kezdett.
-Hol tanultál te ilyen beszólásokat?-kérdezte Seth értelmetlen ábrázattal.
-Van egy barom bátyám, aki minden reggel felkelt. Szerintem ezzel mindent elmagyaráztam.-mondtam.
-Mit magyaráztál elé?-kérdezte egy hang.
Megfordultam. Jacob és Leah léptek a házba. A hang, amúgy Jacob-é volt.
-Seth kérdezte honnan tudok menő beszólásokat, erre mondtam, hogy van egy barom bátyám, akit minden reggel le kell oltanom.-mondtam Jake-nek.
-Kikérem magamnak! Nem vagyok barom.-védte meg a törékeny egóját a bátyusom.
-Nem, te gyógyíthatatlanul hülye vagy!-javítottam ki.
-Borzasztó vagy.-mondta Jake, majd elvette egy muffint és majszolni kezdte.
-Szia Lucy!-köszönt Leah is.
-Szia!-mondtam, majd megöleltem.
-Lucy beszélhetnék veled odakint?-kérdezte Seth.
Bólintottam, majd kimentünk a ház elé.
-Mit szeretnél?-kérdeztem.
-Nézd, tudom, hogy hülyén hangzik, de ezt tudnod kell.-kezdte el.
-Mit kéne tudnom?-néztem rá értelmetlenül.
-A helyzet az, hogy...tudod van a bevésődés.
-Mi van a bevésődéssel?-kérdeztem, már szinte kíváncsiskodva.
-Szóval...lehet, hogy nem hiszed el, de......bevésődtél nekem.
-Mi?-kérdeztem lepődötten.
Szóhoz sem jutottam a meglepődéstől. mintha olyan hírt kaptam volna, amiben közlik velem, hogy apa meghalt.
-Mégis mikor vésődtem én be neked?!
-Amikor találkoztunk.
-Nem szoktam ilyet tenni, de te most rákényszerítesz.-vettem egy mély levegőt, majd egyszerűen lekevertem egy pofont Seth-nek.-Az elején kellett volna szólnod!
-Meg is tettem volna, de egyszerűen nem tudtam hogy mondja el.-simogatta az arcát.
Nem feleltem erre semmit, csak elindultam hazafelé, amilyen gyorsan csak tudtam. Nem hiszem el, hogy bevésődtem Seth-nek. Ez egyszerűen lehetetlen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése