1. fejezet 1. rész

*Esme szemszöge*

-Carly felkelt már?-nézett körbe Emett a konyhában, ahonnan csak Carly hiányzott.

-Ő halandó. Szüksége van az alvásra.-oktatta kis Carlisle, majd tovább nézett maga elé.

-Ezt szerintem már felfoghattad volna 17 év után.-mondta Rosalie röhögve.

Nem foglalkoztam velük. Carly járt a fejembe, miközben kifelé nézegettem az ablakon. Mit érezhet egy vámpír családban? Csomószor emlegette, hozta elő a dolgot, hogy Carlisle változtassa vámpírrá, de hajthatatlan. A férjem nagyon szigorúan ragaszkodik a Volturi által hozott törvényekhez. Egyszer említette, hogy bármikor átváltoztatná Carly-t, csak ha ez a Volturi tudomására jut, akkor megölik a családot. Ezt már Alice, Jasper, Edward, Emett, Rosalie és már Bella is tudja.

-Minden rendben?-kérdezte egy nagyon ismerős hang, aki ebben az esetben Carlisle volt.

-Fogjuk rá.-sóhajtottam egy nagyot.

-Carly-n gondolkoztál igaz?

-Igen.-bólintottam.

-Szívem-fogta meg a vállam- tudom, hogy aggódsz Carly miatt, hidd el, hogy én is, de nem tehetünk mást. Ez az előírás. Nem változtathatjuk át 18 éves kora előtt.

-Tudom. De belegondoltál már mit érezhet egy vámpír családban? Csodálom, hogy nem menekült még el félelemből!

-Hidd el már belegondoltam egy csomószor, de mondtuk is neki, hogy nem kell aggódnia, nem emlékszel?

-De, emlékszem rá.

-Nyugodj meg! Hidd el, hogy nem lesz semmi baj.

Húzott közelebb magához. Megöleltem. Éreztem, ahogyan a karjai biztonságot adnak és kezdtem egyre jobban megnyugodni.

*Carly szemszöge*

Reggel a nap sugarai ébresztettek fel. Ebben a világos, ablakokkal teli házban az ember nem tud olyan sokáig aludni. Apa már tervezte, hogy függönyt tesz a szobámban lévő ablakokra, de lebeszéltem róla. Talán már magam sem tudom miért. Gyorsan átöltöztem pizsiről normális ruhába, de még nem mentem le. Szerintem saját magamnak sem tudtam volna megmondani, hogy miért vagyok még a szobámban. Az ágy karfáját fogtam és néztem körbe. A pillantásom az ágyamra vetődött. Hiányozni fognak majd a hosszú órák, amiket a párnák között szunyókálva töltöttem. Ugyanis a ház tele van ágyakkal, de csak én és Nessi alszunk rajtuk, mivel a vámpírok nem alszanak. Csak lennék már 18, mert így 17 évesen úgy érzem nem tartozom a családom közé. Érzem, hogy kilógok a sorból. 

Lassan elengedtem a karfát, majd sóhajtottam egyet és kiléptem a szobámból. Becsuktam az ajtót. Lementem a lépcsőn. A nappaliba érve senkit nem találtam. Mintha csak egy kísértetházba tévedtem volna. Halkan mentem a konyha felé, ahol megláttam a szüleimet, ahogy éppen egymást ölelik. Annyira cukik voltak. Már több, mint 100 éve házasok, de még mindig úgy szeretik egymást, mint amikor először találkoztak. Akaratlanul is elmosolyodtam. Úgy gondoltam, hogy most inkább nem zavarom őket, ezért megfordultam és elindultam felfelé. A lépcső tetején viszont meghallottam:

-Máris vissza mész?

Visszafordultam. Apa állt a nappali és a konyha közötti ajtóban az ajtófélfának támaszkodva. 

-Nem akartam zavarni.-mondtam, majd rátámaszkodtam a korlátnak.

-Értem.-mondta, majd bólintott.-Gyere ide!

Levegőt vettem, majd lementem a lépcsőn és odamentem apához. Szemtől szembe álltunk. 

-Tudnod kell, hogy sosem zavarsz.-mondta mosolyogva.-Oké?

-Oké.-mondtam, majd rámosolyogtam.

Megöleltük egymást, de nem csak úgy szimplán. Ez másfajta ölelés volt, mint amit eddig apától szoktam kapni.

*Lucy szemszöge*

-Ébresztő lustaság!-hallottam a barom bátyám hangját.

Reggel volt. Én még aludtam. Az idióta bátyám pedig minden áldott reggel felkelt. Ez általában dörömbölés az ajtón, ha bezárom este. Ha nem, akkor ugrál a hasamon vagy nyakon önt egy vödör hideg vízzel. Most okos voltam és bezártam az ajtót, így nem kell hajat szárítanom.
Dühösen szálltam ki az ágyból és kinyitottam az ajtót. Jacob állt velem szemben. 

-Mit akarsz?-néztem rá idegesen.

-Csak felébresztettelek. Baj?-nézett rám a szokásos hülye ábrázatával.

-Igen. Mivel ezt csinálod minden egyes reggel! Nem unod még?!

-Lucy légyszíves ne szólj vissza a bátyádnak!-mondta apa, mire Jake kiöltötte rám a  nyelvét.

-Nem szólnék vissza neki, ha nem keltene fel minden áldott reggel!-mondtam.

-Jacob légyszíves hagyd aludni a húgodat!-mondta apa, mire én öltöttem ki a nyelvemet Jake-re.-Lesztek ti valaha szerető testvérpár?

-Egyszer biztos.-vonta meg Jake a vállát.

Pizsiben mentem ki a konyhába, kinyitottam a hűtőt és elővettem a tejet, majd a szekrényből a müzlit és a kedvenc csíkos tányéromat. Épp igyekeztem falatozni a reggelimet, amikor hirtelen a bátyám barom vérfarkashaverjai rontottak be az ajtón.
-Szia Lucy!-köszöntek, mire csak intettem egyet és folytattam a tál müzli megsemmisítését.
A bátyám, Jacob ugyanis vérfarkas és egy falka tagja. A falkának Sam a vezetője. Eredetileg Jake lett volna az alfa, de az idiótája visszautasította. Ennek sem tanították meg, hogyan kell az észt használni. mit lehet tenni, drága bátyám gyógyíthatatlanul hülye.
-Minden oké?-nézett rám apa,a mivel kizökkentett a gondolatmenetemből.
-Persze. csak elgondolkoztam.-mondtam, majd egy mosolyt varázsoltam az arcomra.
-Akkor oké.
-Elmegyek sétálni.-mondtam, majd letettem az üres tányérat a konyhaszekrényre.
-Pizsiben?
-Gondoltam előtte átöltözök.-vigyorogtam.
Apa nem szólt semmit csak mosolygott. Bementem a szobámba, felöltöztem és kimentem a konyhába. jake és a hülye haverjai már Istennek hála elhúzták a csíkot. Kimentem a házból, majd elindultam az erdő felé.