*Carlisle szemszöge*
Aggódva indultunk el Carly-ért. A házból kiérve Emett megkérdezte:
-Van valakinek terve?
-Kéne lennie?-nézett rá Jasper.
-A farkasok ellen kéne terv, nem?
-Tervet akarsz? Mondok neked tervet. Odamegyünk, megvédjük Carly-t és próbálunk harc nélkül elmenni. Szóval arra kérlek titeket, hogy uralkodjatok magatokon! Nem szeretném ha bárki is megsérülne, akár rólunk van szó, akár a farkasokról.-mondtam Emett-nek.
Körbenéztem a többieken, akik bólogattak.
-Akkor nyomás!-mondta Alice, mire mindannyian elfutottunk a folyó felé.
Soha életemben nem aggódtam még így Carly-ért. Remélem, nincs semmi baja!
*Carly szemszöge*
Összerezzentem. Megfordultam, mire apával találtam magamat szemben. Apán kívül még Alice. Jasper, Rosalie és Emett is eljött. Mit keresnek itt?
-Ezért még számolunk ugye tudsz róla?-nézett rám apa mérgesen.
-Mégis miért, nem mentem át!-néztem rá.
A túlsó oldalon a lány mellett megjelent egy pár hatalmas farkas. Vicsorították a fogaikat, mintha meg akarnának támadni minket. A dobogó szívemet már a torkomban éreztem. Végül is nem tudom miért, de nem jöttek át. A lány megfordult és egyszer csak eltűnt az erdőben a farkasokkal együtt.
-Apa én...-kezdtem el, de félbeszakított.
-Ezt majd inkább otthon. Úgyis van egy pár megbeszélnivalónk!
Hazafelé senki nem szólt egy árva szót sem. Anya már a terasznál várt minket. Amikor meglátott úgy vettem észre, hogy megkönnyebbült egy kicsit.
-Mielőtt akármit is csinálnál a nappaliba!-szólt apa.
Nem mertem semmit csinálni, csak szót fogadtam és bementem a nappaliba, majd leültem a kanapéra. Apa is hamarosan bejött. Elém állt és elkezdte:
-Carly Joan Cullen, te mégis mit művelsz? Oda se kellett volna menned! Egy csomószor elmondtam neked, hogy ne menj át a farkasok területére!
-De apa! Nem is mentem át!
-Akkor miért mentél oda? És mégis kivel beszélgettél?
-Azért mert.....nem is tudom.-sóhajtottam.
-A végén majd az lesz, hogy ki sem engedhetlek a házból, azon aggódva, hogy megint oda mész? Vagy adjak neked szobafogságot? Vagy mégis mit akarsz?......Várjunk csak! Igen, ez lesz a megoldás-tűnődöttel egy pillanatra.- Mostantól csak kísérettel mehetsz ki a házból! Nem engedem, hogy még egyszer találkozz azzal a lánnyal!
-Ezt nem teheted!-álltam fel a kanapéról.
-Ismersz. Képes vagyok rá.
-Utállak!-mondtam ki, majd felrohantam a szobámba.
Már éreztem, ahogy folynak a könnyeim. A biztonság kedvéért bezártam az ajtómat. Nem hiszem el, hogy komolyan ezt mondtam.
Borzalmas vagyok! Ráadásul irtó nagy bűntudatom volt, amiért ilyeneket mondtam. Nem gondoltam komolyan, de amikor kimondtam mégis olyan, mintha komolyan gondolnám.
*Esme szemszöge*
Hallottam mindent. Azt, amit Carlisle mondott Carly-nak, és azt is, amit Carly mondott Carlisle-nak. Egy nagy ajtóbecsapódást hallottam, majd vettem egy mély levegőt és bementem a nappaliba.
-Miért csinálta ezt?-nézett rám a férjem, mintha tőlem várná a választ.
-Nem tudom, de nem hiszem, hogy ennyire szigorúnak kellett volna lenned. Akkor talán ő sem mond ilyeneket. nem gondolod?
-Én vagyok az apja! És egy bizonyos ponton én is elvárom, hogy tiszteljen a gyerekem.-fakadt ki.
-Tudom, hogy te vagy az apja. De szerintem mindenki megérdemel egy második esélyt. Ez Carly-ra is igaz. Nem gondolod?-néztem rá, amin úgy láttam elgondolkodott egy kicsit.
*Lucy szemszöge*
Láttam, ahogy a túloldalon megjelennek a lány rokonai. Ekkorra már Sam, Jacob és a többi farkas is ideért. Irtó ciki volt. Sam vicsorított a lány rokonaira. Reméltem, hogy nem támad rájuk. Végül is nem tette, ami számomra hatalmas megkönnyebbülés volt. Jacob oldalba bökdösött. Nem tudtam mit csinálni. A földet nézve megfordultam és elindultunk hazafelé.
Hazaérve Jacob és a haverjai már "visszaemberültek".
-Te mégis mit csináltál? El tudod képzelni, hogy mekkora veszélybe sodorhattál volna minket?-kezdte el a bátyám mérgesen a mondandóját.
-Nekem te csak ne pattogj! Amúgy is elárulnád miért kell neked állandóan a nyomomban járnod?! Nem gondolod, hogy nekem is kéne egy kis szabad tér? Tudtommal nem vagy se az apám, se az anyám, hogy megmond nekem, hogy mit kéne tennem!-förmedtem rá Jake-re.
-Nem, igazad van. De a bátyád vagyok és megígértem anyának és apának is, hogy vigyázok rád.
-Ez még nem jelenti azt, hogy sehová sem mehetek el! Amúgy sem mentem át az ő területükre! Csak beszélgettünk. Amúgy sem volt vámpír.
-De Cullen-ékhez tartozott nem?-kapcsolódott be már Sam is a beszélgetésbe.
-Tényleg hozzájuk tartozott, de azt mondta, hogy csak 1 év múlva lehet vámpír, vagyis 18 évesen.
-Érdekes.-gondolkodott el Sam.
-Bemehetek végre?-néztem Jacob-ra.
-Be.-mondta.
Bementem házba, majd be a szobámba és bezártam az ajtót. Leültem az ágyra. nem értem, miért ilyen a bátyám. Hiszen nem vésődtem be neki, hogy így kéne bánnia velem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése