2. fejezet 8. rész

/Lucy szemszöge/

Miután kialudtam magam reggel, amint felöltöztem apu mondta, hogy Nina keres. Egy kicsit feszengtem a találkozást illetően, habár nem én voltam az, aki otthagyta a másikat, de édes mindegy. Kimentem a ház elé, mert apu mondta, hogy Nina ott vár.
-Apu mondta, hogy kerestél.-léptem ki a házból és becsuktam magam mögött az ajtót.
-Igen. Sajnálom, hogy nem említettem a farkasos dolgot.
Nina rohadtul nem úgy öltözött, mint Leah. Nem viselt farmert és szürke pólót, hanem hosszú nadrágban és kék, virágos felsőben várt rám. Tehát a tipikus Nina.
-Megemésztettem.-vontam vállat.
-Ne hazudj. Állítólag Seth-nek dühöngtél eléggé sokáig.
-Ideges voltam! A legjobb barátnőmre aki eltitkolta előlem, hogy farkasosodik, akár a bátyám. Tudom, hogy mivel bevésődtem Seth-nek sose leszek farkas, amit rohadtul sajnálok, de nem mondhatom azt, hogy nem örültem volna neked, vagy nem támogattalak volna. Csupán csalódott vagyok.
-Sajnálom Lucy.
-Semmi baj.-mosolyogtam rá, majd megöleltük egymást.
Nina később elment, én pedig még ácsorogtam egy kicsit a ház előtt. Hirtelen az fák közül Seth lépett ki.
-Nem hallgatóztam!-emelte fel a kezeit védekezésképpen.
-Tudom. Ismerlek.-mosolyogtam, majd megöleltem.
-Mellesleg Sam mondta, hogy Cullenék leléptek a múlt éjjel.
-Mi van?-lesokkolódott fej pipa.- Ezt, hogy érted?
-Úgy, hogy elmentek. Azt hittem Carly emlí.....
Meg se vártam, hogy mondjon még valamit. Berohantam a szobámba, majd bekapcsoltam a gépem. Carly küldött egy üzenetet nagyjából hajnali 2 körül:

Carly üzenete: Drága Lucy! A Családom annyira szeret, hogy elhagyott. Amikor hazaértem a suliból, már nem voltak semerre. Egy barátnőmet, Amber Allyson Adams-t bevittük a kórházba az egyik vámpír ismerősömmel, Adrian-nel. Mivel indulnunk kellett Alaszkába a rokonokhoz, sajnos nem tudtam megnézni, hogy van. Megkérhetlek, hogy benéznél hozzá, ha időd engedi? Szeretném tudni, hogy jól van-e. Visszatérve rám. Hajnali 2 van és én épp Adrian telefonján pötyögök neked egy üzenetet, miközben épp Alaszka felé autózunk. Az ország közepe felé, Nebraskánál járunk. Kell egy pár nap, amíg Alaszkába érünk. Sajnos nem tudom, mikor találkozunk legközelebb. Lehet, hogy soha.. De szeretném, ha tudnád, hogy benned igazi barátra leltem, ebben a kevés idő alatt, és biztosíthatlak arról, hogy ez megmarad. Majd írj vissza valamit, ha esetleg nem haragszol rám. Szeretettel: Carly :)

Carly levele után nagyjából 5 percig csak a könnyeimet törölgettem. Elment. Az már másik kérdés, hogy mennyi ideig maradnak Alaszkában, de gondolom ebben a hónapban már nem. Sőt, lehet, hogy a nyáron se.
-Minden oké?-jött be apu a szobámba.
A tolócsokija sosem akadályozta meg abban, hogy bármikor a segítségünkre siessen.
-Mondhatni.-töröltem meg a szemeimet.
-Hova mentek?
-Alaszkába a rokonaikhoz. Nem tudja mikor jönnek vissza. Lehet, hogy soha.
-Ez a baj a vámpírokkal. Nem maradhatnak sokáig egy helyen, mert egy idő után feltűnik az embereknek, hogy nem öregszenek. Várható volt, hogy Cullenék egy idő után elmennek. Nagyjából 5 éve jöttek vissza.
-Én igazából Carlyt sajnálom. Sajnos hasonlítok hozzá, vagy ő hasonlít hozzám. Abból a szempontból, hogy ő sem szereti a változást, főleg ha ilyen.
-Nem tudtam, hogy ilyen jó barátok lettetek.
-Nagyon. Még sosem értettem szót ennyire mással, mint vele. Szerintem ez a családjaink miatt is van.-mosolyodtam el.
-Visszajönnek, hidd el.

/Carly szemszöge/

A nap sugarai kis híján kiégették a retinámat. Pedig délután volt. Nagyjából Los Angeles közelében lehettünk. Már nagyon meg akartam meg akartam érkezni Denaliba, hogy lecsesszem a saját szüleimet.
-Figyelj, nagy baj lenne, ha Los Angelesben megállnák? Csak pár órára. Vadásznom kellene.-fordult le Los Angeles felé Adrian az autópályáról.
-Nyugodtan.
-Akkor foglalok egy hotelszobát.
-Kinek? Nekem? 2 órára? Kiraksz a tengerparton és kész.
-Teljesen meghibbantál! Nem tehetlek ki!
-Nyugi! Ez L. A. Majd elmegyek vásárolgatni. Most van 3 óra. Este 8-ig nem megy le a nap. 5 óra alatt megfordulsz?
-Bőven.
-Na, akkor nincs itt semmi probléma!
Adrian nagy nehezen beadta a derekát és kitett a tengerpart közelében. Egy pláza volt az utca túloldalán, én pedig célba vettem. Mivel Adrian elhozta a bankkártyámat, így azzal shoppingoltam. Vettem először is egy könnyed nyári ruhát, meg egy napszemüveget. Bementem egy étterembe enni, majd pedig a telefont bámulva vártam a hívást.
-CARLY!.Lisa hangja zökkentett ki.
-Lisa!-öleltem meg.-Mit keresel te itt?
-Itt nyaralunk most. Te?
-Egy barátommal megyek az alaszkai rokonokhoz, csak neki.... van egy kis elintéznivalója.
-Lejössz a strandra? Csak egy piciiitt.
-De nincs....
-Veszünk egyet, gyere!
Lisa berángatott egy boltba, ahol vettünk nekem egy fürdőruhát. A strandon egy öltözőben átvettem, közbe irtam Adriannek, hogy én úgy gondoltam, hogy megmártózom a tengerben, szóval arra keressen. Lisával egész jól elszórakoztunk. Közbe persze ki-ki jöttem megnézni a telefonom. Adrian egy ok-kal nyugtázta és 8-kor várni fog.
-Amúgy ez az Adrian a pasid?-kérdezte Lisa.
-Mi? Nem. Csak barátok vagyunk.
-Jujj nézd azt a srácot ott a kocsinak támaszkodva. Tök menőő!-olvadozott Lisa.
A srác felé pillantottam és felröhögtem.
-Ő Adrian.
-Nem mondod?-ámuldozott.
-De, komolyan!
-Becserélem a családi nyaralást egy hétre vele. Na? Cserélünk?
-Felejtsd el!
-Akkor szerintem jobb, ha mész. A herceged aggódik.
-Ő nem a hercegem.-vettem fel a táskám.
-Mindenesetre szólj, ha összejön vele valami.
Lisa visszament a hotelszobába én pedig elindultam a kocsi felé.
-Ugye erre veszel valamit?-nézett végig rajtam.
-Úgy gondoltam ebben rabolom el a szived.-vigyorogtam.
Adrian akkorát röhögött, hogy mindenki körülöttünk őt nézte. Hirtelen felkapott. Akkorát sikkantottam, hogy még a táskámat is elejtettem. Elindult velem a víz felé.
-Elárulod mit művelsz?
-Ezt.
Egyszerűen behajított. Szemét állat.
-Seggfej!
Annyira röhögött, hogy ez segített és egyszerűen behúztam, hogy még ellenkezni se tudott. Ezt a meglepődött képet csak le kellett volna fotózni.
-Nem gondolod, hogy ez aljas húzás volt tőled?-kérdezte.
-Nem.
-Mivel, hogy ennyire kielégültél indulnunk kéne, mert a szüleid megölnek, ha nem érünk oda.
-Jujj, hogy fordulnál fel!
Óvatosan lökött egyet rajtam, hogy visszaestem. A kocsiig szinte ordítoztam neki, amitől még hülyébbnek néztek minket. Egész este csurom vizesen röhögtünk a kocsiba. Napközbe átvettem a ruhám, és nagyjából másnap reggelre értünk Denaliba. Nyárias idő volt, nagyjából hasonló a Forks-ban található időjáráshoz.
-Hamarosan megérkezünk.-mondta.
-Tudom, de légyszíves ne emlegesd.
-Azt is tudod, hogy utána már nem találkozunk?
-Miért?-néztem rá teljesen megdöbbenve.
-Megyek vissza a családomhoz.
-Azt hittem itt maradsz a közelben, és néha elrángatsz, hogy kevesebb időt kelljen anyámékkal töltenem.
-Viszont most nem így lesz.
-Mit kérsz, hogy maradj?
-Azt hittem utálsz velem lenni.
-Igazából az út alatt eléggé megszoktalak. Lécci!
-Sajnálom, de most mindenképp vissza kell mennem. Nagyjából 2 hét és visszatérek.Az úgy megfelel?
-1 hét?
-Oké, 1 hét.
-5 nap?
-Carly! Ne szórakozz!
-Bocsánat! 1 hét?
-1 hét. De addig ígérd meg, hogy próbálod nem bajba sodorni magad.
-Nem vagyok az a magamat bajba sodrós tipus.
-Amíg Alaszkában vagy, addig kopogd le.
A házhoz érve a lépcsőn Irina és Kate, valamint apu ácsorgott. Kinyitottam a kocsiajtót, kiszálltam, Adrian kiszedte a csomagjaim, majd megölelt, elköszönt és elhajtott.
-Carly!-ölelt meg Irina.-Örülök, hogy te is megérkeztél.
-Én is örülök nektek!-mosolyogtam.
-Isten hozott a Kiscsillag!-ölelt meg Kate. Mindig így szólított és imádtam, amikor ezt mondta.
-Bevisszük a csomagjaid és főztünk neked, mert gondoltuk, hogy éhes leszel.
-Imádlak, köszönöm! Tegnap este ettem utoljára.
-Na, akkor jól jön.-nevetett Kate.
-Carly, beszélhetnék veled?szólalt meg apa, aki eddig hallgatott.
-Nem.-vágtam rá.
-De én szeretnm.
-Otthagytatok, és aki otthagyja a gyerekét, az szerintem meg se szólaljon! Pukkadjatok meg!-mondtam, majd berohantam Irináék után, akik időközben bementek.
Irina megmutatta a szobám és segített kipakolni, majd Kate levitt a konyhába, ahol annyi kaját csináltak, hogy egy hadsereg is jól lakik vele. Hála Istennek imádom a hasam, éhes is voltam, sőt mind az enyém volt. Egy előnyöm van abból, hogy ember vagyok.
-Ezt nem hiszem el! Fél napot szórakoztunk vele, te meg megeszed fél óra alatt!-hallatszott egy hang.
Tanja állt a küszöbön, lesokkolódott állapotban.
-Bocsi?-kérdeztem vissza.
-Vicc volt! Örülünk, hogy izlett. Isten hozott!-jött oda, majd megölelt.
-Ha a kajáról van szó, akkor nem ismerek határokat. Ráadásul osztoznom sem kell senkivel.
-Megértelek, viszont nekünk osztoznunk kell.-mondta Kate.
-Mellesleg apukád beszélt már veled?-kérdezte Tanja.
-Lepattintottam.-vontam meg a vállam.
-Azt mondta neki, hogy pukkadjon meg.-mondta Irina, majd elnevette magát.
-Biztos.-mondta Tanja tágra nyílt szemekkel.-Akkor is beszélnetek kellene.
-Otthagytak Forksban, hogy Adrian Hathaway hozzon ide. Kössz nem!-azt egy ideig még magamban tartom, hogy Adrian  milyen körülmények között talált rám.
-Tudjuk, de akkor is beszéljetek.-mondta Kate.
-Jól van!-adtam be a derekam.-Akkor békén hagytok legalább ezzel a témával.
Elindultam kifelé, de Irina még utánam kiáltott:
-Szeretünk Carly!
Én pedig elmentem megkeresni a jó öreget, hogy megejtsek vele egy roppant kínos beszélgetést.